Angyali történet

Egy szép napon Abigail válaszolt az "Angyalt keresünk" hirdetésre az "Angyal-Bazár"-ban, méghozzá egy olyanra, amiben arról van szó, hogy a résztvevők hajlandók legyenek egy nagyszerű játékban részt venni, a Földre inkarnálódni. Így szólt a hirdetés:

Angyalt keresünk!
Feltétel: az inkarnációban való gyakorlat.
További feltétel: utazásra való hajlandóság
Kínálunk továbbá: részvételt a Most-idő pillanatnyilag legnagyobb ismert programjában.

A program neve: Planet Föld

Jelentkezés csak haladóknak! (kezdőknek nem ajánlott)

Nos, Abigail volt egyszer már a Földön, pontosan két földi napot töltött ott el. És így remélte, ez elég minősítés arra, hogy nem számít már kezdőnek.

A tényleges bemutatkozó beszélgetés előtt a váróteremben ült a többi "Angyal"-jelentkezővel, akik mind idősebbek voltak, mint ő, és érdeklődve hallgatta a történeteiket a különféle földi inkarnációs élményeikről.

Amit erről hallott, az csak még jobban megerősítette abbéli kívánságát, hogy ő mindenképpen oda szeretne menni.....
Végül rajta volt a sor: beléphetett az "Önkéntes Angyalok személyzeti vezetője" irodájába.

Az ránézett erre a picinyke angyalkára, és elkezdte vakarni a nem létező állát.

 Abigail, Abigail, Abigail... hogy a csodában jutott eszedbe az ötlet: ez az állás megfelelő lenne egy ilyen parányi tapasztalatlan valaminek, mint Te vagy? Abigail, ez egy nagyon nehéz, csontkemény feladat! "Az Önkéntes Angyalok Személyzeti Vezetője"mosolyogva nézett le rá, miközben beszélt:

Először is egy listát kell összeállítani a Tapasztalásokról, amit hajlandó vagy megcsinálni a Földön, és ezeket gondosan meg is kell szervezni. Ne felejtsd el, minél nehezebb a feladat, annál gyorsabban alakul a személyes növekedésed.

Azután ezt a tervet az "Angyal-Pályafutás-tanácsadó"-nak kell ellenőrzésre átadni. Ha a Tanácsadó jóváhagyja, akkor el kell indulnod, és a terv minden egyes részéhez a megfelelő résztvevőket is meg kell keresned: a Játékost, a Segítőt a bajban, az Ellenséget, stb. Sokan közülük már a Földön vannak, ezért ezek itteni Felsőbb Én-jével kell felvenned a kapcsolatot, hogy a hozzájárulásukat meg tudják adni. -- körvonalazta a Személyzeti Vezető a problémát.

Abigail, amikor legutóbb ott voltál, akkor csak mint Tartalék-játékos ugrottál be valaki helyett, és nem is tetszett a dolog. Hát akkor miért most? Emlékszel még, amikor visszajöttél, milyen borzasztónak tartottad az egészet? emlékszel arra, hogy megfogadtad: "soha többet nem teszek ilyet" , kérdezte a Személyzeti vezető.

Tudom, Uram, de most olyan érzésem volt, muszály megtennem, hogy tapasztalatokat gyűjtsek, és ezzel gyorsabban haladjak a Fejlődési Spirálomon. Hát csak nézzen rám, még mindig ilyen picike vagyok, pedig már milyen régóta itt élek! Természetesen tudom, hogy a Fejlődésnek más lehetőségei is vannak, de azok mind borzasztó lassúak! Uram, nagyon szépen kérem!, és higgye el, nem fogok csalódást okozni, ha ezt megteszi nekem!

Abigail, tudod jól, milyen nehezemre esett bármikor is neked nemet mondani! Hát jó: menj, és állítsd össze a Listádat, kérj egy időpontot a Pályafutás-Tanácsadó-tól! Fel fogom hívni, és megmondom, hogy részemről rendben van a dolog,... adta be a derekát a Személyzeti vezető.

Nagyon szépen köszönöm Uram! Megígérem, büszke lehet majd rám! Köszönöm, Uram, hogy megadja nekem a lehetőséget! Óh, ja... legyen szíves köszönetemet tolmácsolni a Teremtőnek is! ezzel indult is kifelé.
Átadom köszönetedet a Teremtőnek, bár nem vagyok benne biztos, hogy neki éppen ezek a tervei lettek volna veled, amikor az Életbe lehelt téged. A "Kékszalag" amit veled adott, nem tartalmaz ehhez hasonló dolgokat..... hangzott a Személyzeti vezető hangja egy kicsit borúsan.
Tudom, Uram, mondta Abigail kérlelve, de pontosan ez az, amit szeretnék kipróbálni! És ezzel ki is hussant az irodából.

Abigail keményen dolgozott, míg nem elkészült a Lista, mely a fejlődéséhez szükséges Tapasztalásokat tartalmazta. Teljesen magába szállt, és legbelül megtalálta azt a féktelen kívánságot a fejlődése érdekében. Nem tudta volna elképzelni, bármi is meggátolja abbéli törekvésében, hogy megtegye a következő lépéseket a Fejlődési Spirálon. Képes lesz ennek érdekében bármit is vállalni, csak hogy már végre növekedjen!

A Lista minden történéséhez gondosan hozzáírta milyen Játékosokra lesz szüksége a megfelelő szerepekhez, és kivel kell szerződéseket kötnie.
Aztán bejelentkezett a "Pályafutás-tanácsadó"-nál. Bemutatta a Listát a történésekkel, és a szükséges szereplők felsorolásával.

 Az "Angyaltanácsadó" belemélyedt a listába, figyelmesen olvasva azt. Majd felemelte a fejét, és elgondolkodva nézte a picinyke angyalkát.

Abigail, a Listád bizony jó kerekre sikerült ám! És te tényleg biztos vagy abban, hogy ezt a sok borzalmat, könnyet, és szomorúságot, kétségbeesést mind akarod, a fejlődésed érdekében? Tudod te is, hogy vannak más lehetőségek is a fejlődéshez -- nem ez az első beszélgetésünk ebben a témában!

Igen, ez igaz, válaszolt Abigél, már többször is beszéltünk erről, de ezek mind segítő Tapasztalások ahhoz, hogy a mostani Angyal-célomat ezek által elérhessem.

Értem én, mondta a Tanácsadó Angyal, én is voltam valamikor ilyen picike angyalka. De emlékszel ugye a legutóbbi Tapasztalásodra?
Igen, hogyne, válaszolt Abigail, de ez itt tényleg nagyon fontos most nekem. Kérem segítsen abban, hogy ezt véghez tudjam vinni!
OK Abigél, segíteni fogok neked amennyire csak tudok! Csak ezt nem lesz könnyű még nekünk sem itt, azt végignézni, hogyan jutsz végig ezen a "Borzalmak-Listáján" amit kidolgoztál magadnak. Aztán figyelmeztette még egyszer: Ha már a Földön vagy, kötve vagy a szerződéshez, és muszály végig csinálnod, ott már nincs visszaút belőle. Tényleg megértetted ezt is?

Természetesen, teljesen világos, válaszolt Abigail, és érezte, hogy a feszültség emelkedik bensejében. De én képes vagyok erre!
Aztán tudod azt is Abigail, hogy van másik alternatív megoldás is, pl. lehetnél valakinek a védőangyala is, és így is gyűjthetsz földi tapasztalatokat. Ajánlotta még egyszer az Angyal-tanácsadó neki.
Tudom hát, mondta Abigail, de ezen az úton nagyon soká tartana a fejlődésem. Pedig most ez a legfontosabb számomra.
Rendben, akkor indulj el, és gyűjtsd össze a szereplőket, mond meg nekik, jöjjenek hozzám! Adta meg ezzel a beleegyezését a Tanácsadó Angyal.

Hálás köszönetem neked!, tudtam, hogy számíthatok a segítségedre, és támogatásodra, fejezte ki örömét Abigail.

Lenne még valami Abigail! hívta vissza a Tanácsadó Angyal a pici angyalkát:
Jelentkezni fogok, hogy mint egyik őrangyalod én is ott lehessek veled, így legalább tudok neked szeretetet küldeni, melyet olyan nagyon megérdemelsz, még akkor is, ha sem az érzésre, sem énrám nem fogsz tudni emlékezni.

Abigail, tisztában vagy te azzal, milyen nehéz lesz ez számunkra - kiket kiválasztottál- ezt mind végignézni...?
Igen. Az, hogy te ott akarsz lenni velem,... ez nagyon sokat jelent nekem. Köszönöm, mondta Abigail a Tanácsadó Angyal szemébe nézve.
Abigail, az anyag a Földön olyan sűrű, és az emlékeid annyira rejtve lesznek, mintha egy sűrű-vastag fátyol mögött lennének. De én meg fogok minden tőlem telhetőt tenni, hogy emlékezni tudj! ígérte neki a Tanácsadó Angyal.

Abigail mosolygott, de még feszültebbnek tűnt, miközben a köszönetét susogta.

A tervezett szereplők, egyik a másik után megjelent a Tanácsadó Angyal irodájában, és szomorúsággal beleegyeztek a számukra kigondolt szerep végrehajtásába. De mindannyian  reménykedtek még abban, hogy Abigail meggondolja magát. Senki sem akarta igazából a ráosztott szerepet eljátszani, és lázasan próbálták őt lebeszélni róla, mert egyáltalán nem voltak biztosak abban, hogy Abigail tisztában van azzal, mit is vállalt. De mivel mindannyian nagyon szerették a picinyke angyalkát, ezért nehéz szívvel, de bele egyeztek a szerepük eljátszásába. Legtöbbjük szerepe aljas és undorító volt, ezért nem akarták igazából vállalni, de megértették és elfogadták Abigail kívánságát a növekedésre, így elfogadták végül azt feltétel nélküli szeretettel.

Abigail felvette a leendő földi anyjával a kapcsolatot annak spirituális felsőbb énjén keresztül, egy születési szerződést kötöttek, megegyeztek az időpontban. Az összes, a már a Földön élő játékos Felsőbb énjével is felvette a kapcsolatot, és megkötötte a szerződéseket.

Eljött Abigail az Anyagba való leszállásának ideje. Még egyszer összejöttek a résztvevők egy utolsó alkalommal, és megpróbálták Abigailt a tervétől eltéríteni. Hiába.... Akik még nem voltak a Földre inkarnálódva, szépen sorba álltak, hogy a Nagy Egészből a Lényük egy egészen kicsi részét leválasztassák. Majd mindannyian megtapasztalták, hogy ez a kicsiny részecske kilökődik a sötétségbe, és zuhan, zuhan, zuhan lefelé, miközben mindig nehezebb és nehezebbé válik, míg végül az anyagi tartályába, a biológiai testébe került.

Abigail védőangyala, és az összes többi szereplő védőangyalai is várták már a megérkezésüket. És így meg is kezdhették a Tapasztalatgyűjtést a Földön.

Abigail spirituális családja, és a védőangyala egy éhségtől szenvedő, AIDS-es anya körül lebegtek, akinél éppen megkezdődött a szülés, hetedik gyermeke születése. Mind a hat előző gyermeke meghalt, mert az anya nem tudta még magát sem táplálni, nemhogy a gyermekeit. Ez az anya a Föld egyik legbrutálisabb részén élt.

Így jött a világra Abigail, egy AIDS-es anya gyermekeként, aki a kislányt Mary-nek nevezte el. Mary szintén fertőzötten jött a világra. Az anya a karjába vette ezt a piciny, kiéhezett Baby-t, magához szorítva nem tudott mást, csak sírni. Az anya csak nézte teljes szeretettel a még nedves kicsi újszülöttet és így beszélt hozzá:
Tudod, én nem tudlak etetni, és magam is nagyon beteg vagyok. Nem tudom mi lesz belőled, de talán életben fogsz maradni. Egy kövér könnycsepp gurult le az arcán, és eláztatta Mary kicsi nedves arcocskáját.
Mary pedig csak sírt, sírt, éhesen, nedvesen, teli félelemmel. Spirituális családja és védőangyala szorosan köré gyűltek, és Szeretetet küldtek felé. Minden Lény a Nagy Egészből látván ezt, szintén küldték felé szeretetüket. Úgy tűnt, hogy a pici Mary megnyugszik, de ez csak néhány percig tartott, aztán újra elkezdett sírni.

Katonák meghallván a baba-sírást, szétdobálták a ládákat, amik mögött a vajúdó anya menedéket keresett. Az anyát egyetlen lövéssel megölték, a néhány perces babát pedig lábánál fogva felemelték ilyesmit morogva: "na még egy lány--- ez hiányzott éppen" és a falhoz hajították. Mary piciny babateste elernyedt, a katonák nem törődtek vele tovább, nem érdekelte őket, hogy meghalt, vagy még él...... tovább mentek.
De a spirituális családja, és a védőangyala ott lebegtek körülötte, beborították szeretetükkel. Mary Magasabb Énje egy erős Szeretet-sugarat árasztott feléje, megpróbálták magukkal vinni, de Mary erősen kapaszkodott a földi élethez, nem akarta elengedni. Így csak szeretetüket küldték neki, és sírtak érte, és még több Szeretetet küldtek neki.  Egy idős asszony fordult be a sarkon, és meglátta a babát. Felvette, a kendőjébe takarva magával vitte. Megetetni nem tudta Mary-t, de néhány percig a karjában tartva szíve minden szeretetét neki adhatta. Nagyon megsajnálta ezt a piciny kislányt. Nem asszonyoknak való volt ez az ország, ahol a gyűlölet uralkodott.

Az idős nő egy asszonycsoporthoz vitte a kicsi Mary-t, akik egy tábortűz mellett próbálták egy kicsit felmelegíteni magukat. Egyikük éppen elveszítette a gyermekét, akit szoptatott. Ez karjába vette a kicsi Mary "csomagot", és megpróbálta megtisztítani, amennyire csak víz nélkül ez lehetséges volt. Halkan énekelt neki, miközben ringatta. Mary kinyitotta végre szemecskéjét, a barátságos asszony rámosolygott, és odaadta a mellét neki. Mary csendben elaludt. Felső Énje le nem vette róla a szemét, folyamatosan küldte neki a Szeretet sugarat, miközben a spirituális családja és a védőangyala körülötte lebegtek.

Mary élete ezután sem sokat javult, inkább egyik szörnyű élményt követte a másik. Mary Felsőbb Énje fáradhatatlanul küldte a szeretet-sugarat felé, és a védőangyalai is mindig vele voltak, akárcsak a spirituális családja. Álmában mindig felkeresték, és megpróbáltak az emlékezetére hatni. hogy tudja kik is ők, és emlékezzen arra, ezt mind ő maga tervezte így.

De Mary csak egyedül érezte magát, az állandósult félelem börtönébe zárva, és még csak 15 éves volt. Nap mint nap úgy ébredt fel, hogy azt kívánta, bárcsak már meghalna. Az AIDS már majdnem felőrölte a testét, éhezett, és nem szerette senki. Felsőbb Énje látta ezt, és erős sugárban küldte a szeretetét, Védőangyalai és spirituális családja is állandóan körülötte voltak és szeretetet sugároztak felé. Mindent megpróbáltak, amit csak az Univerzális Törvények megengedtek, hogy vissza tudjon emlékezni, de minden hiába,nem sikerült egy szikrányi emléket sem felvillantani Mary-nél.

Aztán eljött a pillanat, az utolsó földi lehelet pillanata. Mary Felsőbb Énje figyelte, küldte a szeretetét feléje és örült az újra-egyesülésnek. Védőangyala és spirituális családja is mint egész idő alatt, körülötte lebegtek. És ekkor, az utolsó lélegzetvételnél kezdett Mary-ben derengeni az emlékezés, amikor védőangyala (az egykori Tanácsadó Angyal) beszélt hozzá, elmagyarázta, mi történik most vele, és hogy ideje végre hazamennie.

Mary mosolyogva fordította feléje az arcát, és elkezdett hozzá beszélni. Az a néhány ember, akik a kis haldokló körül álltak, nem értették, miért mosolyog, kivel próbál beszélni.

Az angyalok, az egész spirituális családja ott lebegtek körülötte, mikor a Nagy Egészből kiszakadt kicsiny része elhagyta az Anyag-beli tartályát, a testét, és megkezdte a visszatérést a Nagy Egészhez, a Felsőbb Énjével való egyesüléshez.

A Tanácsadó Angyal (az egykori Védőangyal) így szólt hozzá: Abigail most szükséged lesz egy időre a csendre és nyugalomra, hogy fel tudd dolgozni, meg tudd érteni mindazt, amit ebben az inkarnációdban megéltél. Ezért az teljesen rendben van, ha most nem akarsz beszélni senkivel. Mi mindannyian nagyon büszkék vagyunk rád! Valóban végig csináltad a legjobb tudásod szerint az egészet, ahogyan azt megtervezted. Ezek után tényleg megérdemled a növekedést.

Abigail mosolyogva nézett a Tanácsadó Angyalra: " Tudod, ott, amíg benne voltam a történésben, nem is éreztem magam olyan szomorúnak, mint most, hogy a innen még egyszer a spirituális szememmel végignéztem az egészet. Igazad volt, mielőtt elindultam nem fogtam fel igazán milyen sok szenvedést terveztem én magamnak. Most már örülök, hogy véget ért. A Földön néhányszor álmomban megéreztem, hogy szeretnétek a kapcsolatot felvenni velem. Minden alkalommal megpróbáltam lépni felétek, de azzal már el is múlt a pillanat.

Végignézett a többieken, akik részt vettek a tragédiájának eljátszásában, és ezt mondta:

Szeretném nektek megköszönni, amit értem tettetek. És kérlek benneteket bocsássatok meg nekem. Most értem csak, mit jelent az, hogy arra kértelek benneteket, játszátok el a gyilkost, a megerőszakolót, és a többi gonosz szerepét az életemben. Ti megtettétek, mert szerettek engem! Ezáltal eljuthattam a fejlődés egy magasabb fokára, amiért mélységesen hálás vagyok nektek!

Senki nem nevezhet engem már ezután "a picinyke Abigail"-nek, mert ez idő alatt óriásit nőttem!